Hálapénz 1 x 1

Na, hogy vagyunk, hogy vagyunk?!.. Kakilgatunk-pisilgetünk?.. Jön abból a csőből egyáltalán még valami? Hát lázaskodunk-e még?...

Sóhajt. Még. Még. Még. Oldalára fordul.

Nocsak, nocsak!!.. a kötszerünket meg két napja nem is cserélgetjük?! Hát fekszünk itt a csúnya véres dolgokban és csodálkozunk, ha lázaskodunk?!.. És mos-da-ni sem akaródzunk?!.. Hát gyógyulni ki fog helyettünk?!..

Hogy egy ilyen picurka kis sebecskével már fel sem kelegetünk?!... A nővérkére kennénk, akinek így is ezer a dolga, és annak se jut a végére?!..   A munkáját nem becsülik, azt csodálkoznak, ha ked-vet-len?!..

Hát tegyünk magunk is már valamit!.. Ne csak várjuk, hogy a sült galamb iderepüljön tisztába tenni, nemdebár?!...

Mit óbégat?!.. Nem normális? Azt hiszi nekem nincs dolgom?!..

Mit vizel ide ennyit, mint a többi hat beteg összesen? Miért nem nyeli a nyálát? Miért folyik? Miért bűzölög?!...

Szedje össze magát, ketteske! Nem fogok minden kis apróságért ideszaladgálni!..

Nincs magának rokona? Hát a kis hölgy, aki ma bent járt? Az nem szereti, nem gondozza magát? Nem azzal kéne inkább törődnie, mint hogy engem ugráltat?!...

Ne hangoskodjon! Ott hátul haldokolnak!..

Azt képzeli, maga miatt megállhat itt az élet?!.. Hát, nagyon téved!

Most pedig jó éjszakát! Villanyoltás!

No lám, csak nem busa szőrösen igyekszünk a műtétre, heh, kérem tisztelettel?!..

Hát fodrász lenne tán a főorvos úr vagy régész, hogy a maga ápolatlan, bozontos dolgaiban kutaszkodjon?!.. Nem úgy van az, hogy borotválkozik az ember, mielőtt nagy dologra készül?..

Ne olyan félénken, nem porcelán ez a pocó! Dugja csak ide hamar: hadd kopasztom le izibe, ahogy kell!

Persze, persze, lenne már új penge is, de a régit sem használtam el: hová lennénk, ha mindent csak úgy eldobálnék ebben a nagy gazdasági válságban?!.. 

Karcol kicsit meg tépi is itt-ott, de ne kislányoskodjunk. Nem elsőbálozni megyünk, kedvesem!

Köszönöm a figyelmességét, jó uram! Így már egyszeriben más a leányzó fekvése! Nézze csak! Nekem is könnyebben megy a munka - az új pengével magát se szabdalom annyira.

Lám, lám, már készen is vagyunk.

No, aztán csak ügyesen!..

Zörög-e még az a valami ott odabent, jó uram?!.. Elég komolyan tetszünk ezt az egészet venni?!...

Ó, erre igazán nincs szükség! Csak nem gondolja?!.. Kiteszi az ember a lelkét így is!..

No, de félre a tréfát: látom, már igazán elszánta magát az operációra! Innentől senki és semmi nem állhat már útjába, hiszen a lényeg a belülről jövő gyógyulnivágyás: jöjjön tehát a várva várt megmentő műtét, ahol karjaimban hajtja majd fejét álomra!..

Viszlát, barátom! Viszlát talpig zöldben!

Üdvözlöm! Nélkülem itt nincs műtét. Nem jöhet akár a főorvos is. Nincs és kész.

Sóhajtson.

Még.

Még.

Még.

Ott belül kicsit zörög valami. Dohányzunk?!.. Ritkán?.. - ritkán sem kéne.

Persze lehet egy kezdődő tüdőgyulladás is.

Elgondolni is rossz, mi lenne, ha ebbe beleoperálnának.

Még látjuk egymás.

Az egészség a legnagyobb kincs. Ha megvan - szinte észre sem vesszük. Ha elvész: minden kincset megér, hogy ismét meglegyen...

Most, hogy elszántad magad és belém vetett bizalmadat is kifejezted, elindulhatunk egy közös úton.

Ez egy nehéz út, tele veszéllyel, de én vigyázok rád.

Engem most már vár a munka. Foglald el helyedet a kórteremben. Nemsokára felkeres altatóorvos kollégám. Remélem, mindent rendben talál majd.

Érzéseket nem lehet pénzre váltani. Ami számít, az legbelül van: azok a te privát érzéseid. Azokal kell tisztában lenned.

Mennyit ér neked az egészséged? Mennyire tartod az én munkámat? Megannyi kérdés...

Csak úgy - miheztartásvégett. Hogy tudjuk, miben gondolkodunk.

Hogy miben gondolkod-ha-tunk... 

Ne utalj pénzt. Nem szeretem.

A pénz - alapvetően bűn. Az elektronikus pénz - kétszeresen is az. Az átvételi elismervény, amit annyian ostobán magasztalnak, pedig csak a bűn írásos megpecsételése: az ördög találmánya.

Ebben erőseknek kell maradnunk: nem hagyhatjuk, hogy holmi aláírogatott papírfecnik foglalják el az emberi bizalom helyét. 

Adni szeretnél. Valamit visszaadni abból a sok jóból, ami rád vár. Tégy úgy.

Legyél diszkrét: érzéseid, hálád csak kettőnk ügye. Maradjon is az. Megfelel egy feliratozatlan, másra nem használt boríték.

Ja, még valami. Tudom, hogy kicsit feszült vagy, talán ideges is, de egyet ne felejts: az izzadt, gyűrött bankó nem szép látvány. Nem méltó hozzád - és hozzám. Ne szorongasd feleslegesen.

Ruházatom fehér színe a romlatlanság, a tisztaság jelképe. Emlékszel?!.. Az angyalok is fehéret viselnek.

A zsebek, a nyílások apró kis intim rejtekhelyek: ott lakozik valahol a gyógyító lélek is. Szent helyek azok.

Ha úgy érzed, háládat már tovább visszatartani nem tudod, érzéseid egyúttal arra is felhatalmaznak, hogy egy röpke pillanatra ruházatom közelébe lépj: ne élj vissza ezzel, ne keresd a testi kontaktust.

Becsüld meg, hogy megbecsüllek. Ha hozzád kívánok érni, megteszem a viziten vagy műtét közben. Ezt a pillanatot türelmesen várd ki.

A szeretet, a hála a legnemesebb érzések az ember életében. Szeretheted a párodat, kisgyermekedet, szüleidet. Érezhetsz hálát szeretteid, tanáraid, barátaid iránt.

Amit irántam érzel, az ennél több.

Ám hiába a legnemesebb szándék, a legszentebb értékek... Az emberi tudatlanság, a gonoszság, mindig ott ólálkodik valahol, és ami lát - szándékosan vagy véletlenül - félreérti, félremagyarázza.

Kérlek légy óvatos, nehogy félreértsék jószándékodat. Ezek a nemes érzések nem valók a hideg kórházi folyosóra: szobám ajtaja előtted mindig nyitva áll...

Súlyos bajban vagy: kivételes szerencséd, hogy hozzám kerültél. A legenyhébb további késlekedés is végzetes lett volna vagy örök rokkantság lett volna osztályrészed.

Az, hogy kollégáim nem ismerték fel a bajt, ne nyugtalanítson: a lényeg, hogy már itt vagyok veled. Sajnos nem mindenki olyan tapasztalt, mint én. Máskor egyből hozzám gyere.

Már most hálát érzel?!..

Ez természetes és jó is.

De várj! Elmondok előbb egy-két apróságot, nehogy rossz érzések, félreértések tetézzék még a bajt.

Kedves Betegem! Ugye megengeded, hogy így szólítsalak?

Te nagyon beteg vagy. Nagy bajban vagy, és ebből a nagy bajból magad nem jutsz ki: ezért jöttél el hozzám.

Figyelj rám jól, hogy megérthessük egymást. Ha valamit nem értesz, elmondom szívesen egyszer újra.

Mindent elmagyarázok, amire szükséged lehet: azon túl ne kérdezz, mert mások is várnak rám.

Semmiképp se szakíts félbe.

Mostantól én beszélek.